A tetoválás története

Honnan származik, mióta használják stb.



A "tattoo" szó a tahiti "tatu" szóból származik,aminek a jelentése: nyomot hagyni valamin. Egyes állítások szerint a tetoválást már i.e. 1200évvel ezelőtt is használták. A tetoválás mindig fontos szerepet töltött be szertartásokban és a hagyományokban. A borneói asszonyok csipkekesztyűhöz hasonló mintákat viseltek alkarjukon. Ennek egy eladósorban lévő lánynál nagy jelentősége volt,előnyös házasságkötése szempontjából. A csukló és az ujjak körüli tetoválás a hit szerint megvédett a betegségtől. Régen valamely törzshöz, társadalmi osztályhoz, manapság inkább bandákhoz, szervezetekhez tarozást vagy életfelfogást fejez ki. Az ősi hit, hogy a tetoválás viselője magában hordozza az azt ábrázoló állat szellemét. A tigris, cápa és a ragadozó madarak mind a vadságot, a kegyetlenséget szimbolizálják. Az írott történelem szerint a legkorábbi tetoválások Egyiptomban, a nagy piramisok építése idején készültek.

Az arab, perzsa, görög, és krétai kultúrán keresztül jutott el Kínába i.e. 2000 körül. A görögök felderítőik azonosítására és rangjuk jelzésére, a rómaiak pedig bűnözőik és rabszolgáik megjelölésére használták. Az Ainu nép társadalmi rangjuk szerint viselt tetoválást. A Dayak harcosok a levágott fejek számának függvényében viselhettek tetoválásokat. Polinéziában így jelölték a különböző közösségek, családok tagjait és azok rangját. A Polinézek hozták a tetoválás művészetét Új-Zélandra, ahonnan az arctetoválás az u.n. Moko származik, melyet ma is használnak.

Bizonyos népek családjuk címerét viselték magukon. A Normann partraszállás után, mivel ők lenézték a tetoválást, évszázadokra eltűnt a nyugati kultúrából. Mialatt nyugaton csökkent a tetoválás jelentősége, Japánban egyre erősödött. Először csak a bűnösök megjelölésére használták. Aki először követett el bűnt, annak húztak egy vonalat keresztben a homlokán. A másodiknál hozzátetováltak egy boltív szerű vonalat, a harmadiknál még egy vonalat. Ezután a tetoválás esztétikai szerepet is kapott. A Japánok sajátos viseleti stílusa 1700 körül alakult ki. Egyedül a királyi család tagjainak volt szabad díszes ruhát hordani. Ennek következtében a középosztálybeliek díszes, egésztestes tetoválásokkal ékesítették magukat ruha helyett. A nyugati kultúrába csak az 1600-as évek végén tért vissza a tetoválás egy tengerésznek köszönhetően. William Dampner egyik felfedezőútjáról magával hozott egy teletetovált Polinéz férfit Giolo Herceget, aki nagy szenzációt keltett Londonban. Visszatérve egy ilyen útról ő is elhozott egy tetovált Polinézt, Omai-t. Hamarosan a felsőosztálybeliek apró tetoválásokkal díszítették magukat, természetesen csak diszkrét helyeken. Rövid időn belül divat lett a tetoválás, ám széles körű elterjedése hosszabb időt vett igénybe. A kezdeti időben kézzel végezték a műveletet, 1891-ben viszont Samuel O'Rtiley szabadalmaztatta az első tetováló gépet. A kiindulópont Edison elektronikus tolla volt, mely tűvel és tintával csinált pontokat a papírra. A korabeli tetováló gép alkatrésze volt egy tekercs, egy cső és egy tűtartó. Ezek részei a mai tetováló gépnek is. A gép szabadalmaztatása után könnyen elérhetővé vált mindenki számára a tetoválás, így a felsőbb oszály elfordult tőle .A századfordulón a tetoválás jelentősége lecsökkent. A művészek a város elhanyagoltabb negyedeiben dolgoztak. Az évszázad nagy részében a tetoválás illegális volt. A tetováló művészek titkos szervezetekbe tömörültek, iskoláik nem voltak, ahol továbbadhatták volna tudásukat, és hirdetni is csak "szájról-szájra" tudtak. Az amerikai stílus szülőhelye a New York-i Chatham Square. Samuel O'Riely Bostonból érkezett és nyitott itt tetováló szalont. Vele dolgozott egy tanítványa Charlie Wagner, aki O'Riely 1908-ba bekövetkezett halála után, Lew Alberts-el kezdett vállalkozásba. Alberts tapétatervező volt, de művészi érzékét ügyesen használta a tetoválásban, és meghatározó alakja lett a korabeli tetováló művészetnek.

Mialatt a legtöbb vidéken hanyatlásnak indult, a Catham Square-en virágkorát élte a tetoválás. A művészek gyakran feleségükre tetoválva hirdették tehetségüket. Ebben az időkben kezdett népszerűvé válni a kozmetikai tetoválás (arcpír, színes ajkak, szemhéjvonal). Az Első Világháború idején a minták főként a bátorság és a háború jelképeire korlátozódtak. A tetoválás központja áttevődött Coney Island-re. Szerte az országban nyíltak már szalonok,de főként katonai, haditengerészeti bázisok közelében. A Második Világháború után a tetoválás iránti vonzalom és bizalom erősen megrendült. Ez javarészt az 1961-ben feltűnt Hepatitis-nek köszönhető. Az újságokban rémtörténetek jelentek meg vérmérgezésről, Hepatitis-ről, és más kórokról.

Az Egészségügyi Törvény megszegése miatt a Time Square és Coney Island-i tetováló szalonokat hamarosan bezárták. Ebben az időben nem volt könnyű tetoválást csináltatni New York-ban, de az emberek nem is nagyon akartak. A legjobb szalonok Philadelphia-ban és New Jersey-ben voltak, ah Az emberek már évezredek óta tetoválják, tetováltatják magukat. Ezek az állandó díszek amulettként, dekoráció vagy státusszimbólum gyanánt, esetleg a szerelem, a hit, vagy akár a félelem jelzésére szolgáltak. Joann Fletcher, a Nagy-Britannia-i Yorki Egyetem régészeti tanszékének kutatója a tetoválás történetéről, kulturális jelentőségéről mesél.


Melyik a legkorábbi ismert tetoválás?


Sokáig a legkorábbi példának az i.e. 2000-ből származó egyiptomi női múmiák testén talált tetoválásokat tartották. Ám 1991-ben egy szenzációs lelet, az oszták-olasz határon előkerült Ötzi felülírta ismereteinket. A vizsgálatok bebizonyították, hogy a jégember körülbelül 5300 éves, tehát az ő tetovált teste a legkorábbi ilyen jellegű lelet.

Le tudná írni a jégember testén látható tetoválásokat és azok jelentését?

Kollégám Don Brothwell, a Yorki Egyetem professzora egyike azon kutatóknak, akik Ötzit vizsgálták. A vele folytatott beszélgetéseink alapján úgy vélem, hogy a jégember gerincének alsó felén, valamint a jobb térdén és bokáján lévő apró tetovált pontok és keresztek valószínűleg fájdalomcsillapítási, gyógyászati célokat szolgáltak, hiszen a jégember testének ezen részein kóros elváltozások nyomaira bukkantak a kutatók. Ráadásul ez az elmélet megmagyarázza a jelek elhelyezkedésének véletlenszerűségét, összevisszaságát is.

I.e. 4000−ből származó egyiptomi szobor tetoválásokkal díszítve

Milyen leletek bizonyítják, hogy az ősi egyiptomiak is ismerték a tetoválást?

Az egyik fontos bizonyíték, hogy a már i.e. 4000-ből származó szobrocskák testén és végtagjain is láthatóak tetoválás minták. Azután az Észak-Egyiptomban található Gurobnál folytatott ásatások során olyan kisméretű, i.e. 1450-re datált bronz eszközöket találtak, melyeket a kutatók tetováló szerszámokként azonosítottak. És persze ott van az a három Akhmimban talált négyezer éves női múmia, melyekre korábban már utaltam.

Az ősi Egyiptomban kiknek volt tetoválása és miért?

Mivel ez idáig úgy tűnik, a birodalomban a tetoválás viselése kizárólag a nők sajátossága volt, túlnyomórészt kétes erkölcsű hölgyeknek, például rossz hírű "táncos lányoknak" titulálták a tetoválással rendelkező múmiákat azok (tegyük hozzá, kizárólag férfiakról van szó) felfedezői.

Pedig találtak ilyen múmiákat a Luxor közelében lévő Deir el-Bahariban is, ahol általában a királyi családok és a társadalmi elit tagjait temették el. Az egyik ott talált ilyen múmiáról tudjuk, hogy Amunet,

Nöi zenész ábrázolása combján Bes istennő tetoválásával egy magas rangú papnő volt, valószínűleg királyi ágyas is, ami szintén rangnak, és nem kétes erkölcsnek számított akkoriban. Az alapvető felfogással szemben, mely szerint a tetoválás a prostitúció jele volt, én azt gondolom, hogy gyógyászati funkciót látott el, afféle örök amulettként szolgált, melynek a terhesség és szülés időszakában volt fontos szerepe. A tetoválások a hasi tájékon és a combok felső részén találhatóak, sok esetben a hasat beborító hálót képezve, mintha védőburokként szolgáltak volna a terhesség idején. Ezek a gyöngyháló minták egyébként nagyon hasonlóak azokhoz a hálókhoz, melyeket a temetkezési helyeken egyes női múmiák fölé helyeztek azzal a céllal, hogy azok megvédjék őket a túlvilágon. Szintén a terhességgel és a nők védelmével való kapcsolatra utal az egyes múmiák combjára tetovált Bes istennőt ábrája is. Bes az egyiptomi mitológiában a vajúdó nőket védte.

Kik készítették a tetoválásokat?

E kérdésben nincsenek világos írásos bizonyítékaink az ősi Egyiptomra vonatkozóan. Talán a közösség egy idősebb női tagja készítette a fiatalabbaknak, ahogyan ez történt Egyiptomban a 19. században és még ma is számos helyen a világban.

Milyen eszközöket, szerszámokat használtak?

A Gurobnál talált bronz szerszámok

Valószínű, hogy a W.M.F. Petrie régész által Abüdoszban talált, i.e. 3000-re datált fanyelű tűszerszámok tetováló eszközként funkcionáltak. Petrie szintén talált a fenti készlethez hasonló, szélesebb, laposított tű formájú bronz szerszámokat Gurobnál. A szerszámok formája alapján nem elképzelhetetlen, hogy azokat összekötve használták, s ezáltal összetett minták ismétlésével még szebb és még bonyolultabb motívumokat tudtak alkotni. E leletek elképesztően hasonlítanak a 19. századi Egyiptomban használatos tetováló szerszámokhoz. William Lane (1801-1876), az angol író jegyezte le: "Az operáció néhány összekötözött tű (általában hét) segítségével történik. A tűt fa vagy olaj füstjével színezik, majd anyatejbe mártják és így szúrják a bőrbe. E díszítést általában 5-6 éves gyermekek kapják cigányasszonyok által."

Hogy néztek ki ezek a tetoválások?

A múmiák esetében legtöbbször pontok alkotta vonalak és gyémántalakzatok voltak, míg a szobrokon látható tetoválások jóval naturalisztikusabb ábrákat alkotnak. Ugyanakkor érdekes, hogy a már említett Bes istennő formája felfedezhető egyes kozmetikai készletek részét képező szobrocskákon és sírkamrák falán lévő női alakok tetoválásaként is.

Hány féle színt használtak?

A leggyakrabban sötét vagy fekete színezéket, például kormot juttattak a bőr alá. Viszont más ősi kultúrákban, mint például az eszkimóknál, gyakran használtak világosabb színezéket is. Az eszkimók a sárga színezéket felváltva használták a sötétebbel.

Mi lepte meg önt a legjobban az ősi egyiptomi tetoválásban?

Talán az, hogy kizárólag csak a nők használták e testdekorációs formát. De az is, hogy milyen céllal és hová tetoválták a motívumokat, már persze csak ha igaz az erre vonatkozó elméletem.

Meséljen más ősi kutúrák tetoválási szokásairól és jellegzetességeiről!

Az egyiptomiakéhoz leghasonlatosabbak természetesen a hozzájuk legközelebbi civilizáció, a Dél-Egyiptom közelében élő numíbiaiak testdíszítő szokásai. A Kubban temetőiben talált mumifikálódott női holttestek tetoválásai kék színűek, de szintén a hasi tájékon találhatóak, ugyanolyan mintákból állnak, tehát szinte bizonyosan ugyanazt a célt szolgálták, mint az ősi Egyiptomban. Érdekes módon szintén az egyiptomiaknak köszönhetően tudunk a mai Líbia területén egykor élő szomszédaik tetoválási szokásairól. Ugyanis a kb. i.e. 1300-1100-ig virágzó kultúra egyiptomi sírok és templomok ábrázolásain megjelenő vezetőinek portréján jól láthatóak a combjukon és karjukon lévő tetoválások.

Az Altáj-hegység területén egykor uralkodó szkíta pazirikok egy másfajta, de szintén érdekes tetoválási szokást alkalmaztak. 1948-ban egy kb. 2400 éves szkíta férfi jégbefagyott testére bukkantak Szibériában. A férfi karja gazdagon díszített mitikus állat figurákkal volt dekorálva. Ugyanott 1993-ban pedig egy a hasonló korú női test került elő a jég fogságából, melynek hátát és csuklóját szintén mesebeli figurák díszítették. A görög Hérodotosz egyébként i.e. 450 körül feljegyezte e gyakorlatot. Írásából megtudhatjuk, hogy a szkíták és trákok esetében a tetoválás a nemesi rangot jelezte.

Egyes feljegyzésekből tudjuk, hogy az ősi britonok esetében szintén a nemesi rangot jelölték a tetoválással. A testüket borító rengeteg állati ábrázolás miatt ezeket az északi törzseket a rómaiak egyenesen "picti"-nek, szabad fordításban "festett embereknek" hívták.

De az ókori görögökre és rómaiakra is jellemző volt a tetoválás, vagy stigmata, ahogy egyes esetekben hívták a jelölést. Náluk azonban teljesen mást szimbolizáltak a tetoválások, legfőképp a vallási szekták tagjai viseltek ilyeneket, de a rabszolgák és bűnözők megjelölését is gyakran tetoválással oldották meg. Ezért tűnik rendkívül egyedi esetnek IV. Ptolemaiosz (i.e.221-205), Egyiptom macedón származású uralkodóházának fáraója, aki borostyánlevelekkel tetováltatta bőrét, így jelezvén tiszteletét Dionüszosz, a bor és azidőtájt az uralkodóház görög védőistensége iránt. A kereszténység elterjedése után viszont bűnnek számított "eltorzítani" azt, amit Isten teremtett, ezért Konstantin császár (306-373) betiltotta a tetoválást.

Prekolumbiai múmia arcán tetoválással

Szintén találtunk tetoválásokat a valamikor a mai Peru és Chile területén virágzó prekolumbiai civilizáció egyes múmiáin. E múmiák bőrére ugyanazokat a gazdagon díszített mitikus állat figurákat és egyéb szimbólumokat tetoválták, melyek díszítőelemként nagy számban megtalálhatóak e kultúra kerámiáin és egyéb kézműves termékein. Az ábrák a törzsre, combra, kezekre, ujjakra és néha az arcra is kerültek. Észak amerikai indián törzseknél is alkalmazták a tetoválás, de ami talán még ennél is érdekesebb lelet, Grönlandon találtak hat, kb. 1475-ből származó női indián múmiát, melyek szemöldöke és ajka volt tetoválva, hasonlóan ahhoz, ahogy azt a hölgyek manapság preferálják.

A kínai Taklamakan-sivatagban is találtak egy kb. 3200 éves tetovált múmiát, de nagy valószínűséggel a kínaiaknál csak a bűnözőket jelölték íly módon.

A japánok a 3. században kezdték díszíteni testüket bonyolultabbnál bonyolultabb motívumokkal.

A polinéziai kultúra jól ismert és szintén rendkívül bonyolult tetováló motívumait valószínűleg jó pár évezreden keresztül fejlesztették, s e népeknél nem ritka, hogy a díszítés elfedi az egész testet. Nem véletlen, hogy a James Cook 1769-es tahiti expedíciója után ismertté vált, egyébként a helyiek nyelvén ütést vagy csapást jelentő tatatau vagy tattau szóból alakult ki a mai elnevezés (a tetoválás angolul tattoo – szerk.) Az expedició után e testdíszítési forma rohamosan kezdett terjedni Európában. Főként a tengerészek, szénbányászok és egyéb különösen veszélyes foglalkozást űzők alkalmazták. A vasmacska és a bányászlámpa motívuma afféle amulettként szolgált a férfiak alsókarján.

Hová fejlődött a tetoválás kultúrája mára a nyugati világon kívüli területeken?

Modern japán tetoválás

A mai japán tetoválások modern művészek által fejlett műszereket alkalmazva valódi műalkotássá fejlődtek, míg a magasan képzett szamoai tetováló mesterek az ősi szerszámokat használva gondosan őrzik a hagyományokat. Afrikában szintén népszerű a tetoválás, a berber nők arcán lévő pontdíszítéstől kezdve a nigériai férfiak arcán lévő bonyolult motívumokon keresztül az egyiptomi keresztények alkarján látható keresztekig sokféle formában él és virágzik a hagyomány.

Mit jelképez a híres maori arctetoválás?

Az új-zélandi maori kultúra testdíszítése nem csak küllemében, de jelentésében is rendkívül érdekes. A maorik szerint a fej volt a test legfontosabb része, mely megkülönböztette az embert a közösség többi tagjától, s melynek fontos eleme volt az arcon lévő tetoválás, a moko. Minden moko egyedi, s afféle személyi azonosítóként szolgált. Formája alapján következtethettünk viselője társadalmi rangjára, származására és tulajdonságaira is.

Maori harcos

A harcosok életének nagyobb állomásait, például egy győztes csatában való részvételt, afféle rangjelzésként és kitüntetésként újabb és újabb tetoválások jelezték.

A nők is tetováltatták arcukat, de esetükben inkább a szépség megőrzése dominált. Bár a keresztény misszionáriusok megpróbálták lebeszélni őket e gyakorlatról, a maori nők úgy tartották, hogy az arc tetoválása lassítja a bőr öregedését, ráncosodását. Még a ’70-es években is élt és virágzott e szokás.

Miután a tű vékonyságú csontvésővel "befaragták" a mintát a bőrbe, szénalapú színezékkel kenték be a sebet, majd finoman újra vésték a motívumokat, mely következtében a kívánt területeken a színezék a bőr alá került, s a hegek begyógyulása után gyönyörű mintázatot alkotott az arcon.

Ön szerint milyen mértékben hatottak egymásra a különböző kultúrák tetoválási szokásai?

Úgy tűnik, sok esetben más népek szokásaitól teljesen függetlenül alakult ki a test díszítésének ezen formája. De kétségtelen az is, hogy a történelem folyamán sok esetben kereszteződtek egyes népek kultúrái, s ez a folyamat nagyban segítette a tetoválás szokásának elterjedését is. Így volt ez a numíbiaiak és egyiptomiak, trákok és görögök esetében, de gondoljunk csak arra, hogy hány különböző kultúra elemei keveredtek a Római Birodalom területén.

A tetoválás módjait és magát a tetoválást az emberiség a véletlennek köszönhette, hiszen az ősemberek kormos, koszos testének sebes felületein a bőrbe jutott korom később is "ottmaradt".

Így a későbbiekben már tudatosan vihettek fel testükre különböző mintákat. Az ezzel kapcsolatos legrégebbi források Egyiptomból maradtak ránk. Itt az i. e. IV évezredből származó agyagfigurák felületén festett, illetve beszúrt pontsoros díszítést, egyes kutatók a tetoválás korai létezésének bizonyítékaként tekintik. Thébában egy női múmián már találtak egyértelmű festéknyomokat, melyek pontok-vonalak voltak, a múmia a XI. dinasztiához tartozott (kb. i. e. 2000 körül). Szintén Egyiptomban, XIII. Ramszesz idejéből (i. e. 1400-as évek) tudunk a fiatalok és a tehetősebbek ezen szokásáról.
Érdekes lelet az ún. "jégember". 1991-ben Tisenjochban (olasz-osztrák határ), az Alpok magas hegyei között férfimúmiát találtak. Radiokarbon kormeghatározási módszerrel korát kb. 5300 évre (i. e. 3300) becsülik. Fegyvereit, ruházatát megvizsgálva egy sor művészettörténeti és egyéb kérdést is újra kellett vitatni. Érdekessége többek között bőrének tetováltsága is. A bőrében talált motívum párhuzamos vonalakból, illetve kereszthez hasonló ábrákból áll. Hogy pontosan mit ábrázol, hogyan s mivel készült, azt nem sikerült kideríteni. Valószínű azonban, hogy mágikus értelme, anyagi hovatartozást jelző szerepe, vagy az egyszerű szerencse jelképei voltak. Átevezve az európai történelem vizeire, az i. e. V század görög festészete megörökített frig és trák tetovált karú nőalakokat. E két nép ilyetén díszítési szokásait Hérodotosz is leírta, szerinte e szokás a trákoknál a nemesség jelképe volt. Az athéni Nemzeti Múzeumban őriznek egy festett gipsz női fejet, mely Mükénéből származik, az i. e. XIII. sz.-ból, démont, vagyis őst ábrázol. Arcán és állán apró pontokkal körülvett nagyobb piros pont található, talán Nap-szimbólum, de minden bizonnyal tetoválást utánoz.
A tetoválásnak nyomát leljük a görög mitológiában is: a menádok híres anyjának, Pénelopénak neve azt jelenti, hogy "csíkok az arcon". A spártaiak a hagyomány szerint még a történelmi időkben is magukra tetoválták nemzetségük jelét.
Az egyiptomi leletekkel hasonló korú (i. e. IV-V évezred), mezopotámiai - Úrból és Eriduból származó - agyagszobrocskákon a hegtetoválás (félreismerhetetlen jeleit találjuk. Igencsak régi lelet a "Willendorfi Vénusz" - ősanya szobrocska, s nemcsak ezen, de más hasonló korú - és témájú - szobron is találtak felismerhető véseteket. A későbbiekben ismét fellelhetőek a trákok, akiknek tetoválási szokásait a daldeszi Athenaeusz (i. e. II. sz.) és Artemidorosz (i. sz. II. sz.) is megerősítik. Az ókoriak közül tetováltatták magukat más népek is, így az asszírokról Lukianosz (i. sz. II. sz.) említi, hogy népük jeleként nyakukra és kezükre vannak pontok szúrva. A mai Erdély területén élt agathürzek "lemoshatatlan jeleiről" Pomponius Male (i. sz. I. sz.) is említést tesz. Xenophon (i. e. IV sz.) a Feketetenger mellékén élő mosszinok népénél a tetoválást és a testfestést egyaránt említi.
Az ókori britek és piktek mellett a skótok tetoválásairól is van emlékünk Herodian (i. sz. II-III. sz.) és Hispanensis jóvoltából: "a skótok saját nyelvükön festett testükről kapták a nevüket azért, mert vastűkkel és fekete festékkel különböző alakok bélyegével jelöltetnek..."
Az említetteken kívül még számos feljegyzés bizonyítja, hogy az ókorban (i. e. V sz.- i. sz. VI. sz.-ig) a görög-római térségen kívül élő "barbár" népeknél a tetoválás már ismert volt. Külön probléma a zsidóság tetoválása, hiszen az ószövetségi tilalmak és előírások többféle értelmezést is megengednek. Az őskeresztények tetoválási szokásaikban nyilván elterjedt lehetett a homlok kereszttel való jelölése, melyet - mivel arcunk Isten képmása - Konsztantinosz tiltatott be. A kereszt homlokra való tetoválása kb. a X. sz.-ig létezett, s ez a szokás a Távol-Keletre is eljutott a misszionáriusok által. A XV-XVII. században a Szentföldről hazatérők gyakran tetováltattak magukra vallásos szimbólumokat. Fontos adalék az 1948-ban, Rugyenko által az Altaj-hegységbeli egyik kurgán - feltárásakor talált jól konzerválódott - férfitetem. Ezen szinte az egész testfelületet bebőrító mágikus és realisztikus állatfigurákat találtak, melyek valószínűleg mágikus funkcióval jöttek létre. Még régebbi ázsiai emlék egy i. e. 842-es kínai forrás, mely a Jangce folyónál élő wu törzsnek többszínű, védelmező funkciójú tetoválásait említi. Az első ázsiai illetőségű részletező közlés Marco Polo tollából ered, aki a vietnami Vörös és Fekete folyó vidékén élők tetoválási szokásait említi. Ez a nép - bár nagy szenvedések árán - különféle, főleg állatfigurákkal díszíti a testét, s ezt ők az előkelőség jelének tekintik. Marco Polo XIII. sz. második feléből származó közlései említik még a mai Yünnan északi részén levő Pansan város lakosainak tetoválási szokásait is. A tulajdonképpeni kínaiakat, a hanokat nem említi, úgyhogy valószínű, hogy - úgy, mint napjainkban - ők nem éltek ezzel a szokással. Japán első említése a 720-ból származó Japán krónika, megtudjuk belőle, hogy a Jamotából származó férfiak arcán vallási jellegű tetoválások voltak, de olyanok is akadtak, akik kozmetikai megfontolásból viselték. Japánból származik az első írásos emlék is arról, hogy a tetoválást büntetésként - megbélyegzésként - alkalmazták 400 körül.
Virágzásnak indult a többi művészetekkel együtt a tetoválás is az Edo-korszakban (1615-1868). A japán arc- és testtetoválásokat egy kínai forrás is említi 1386-ból. A japán mesekönyvek hőstörténeteinek képein a szereplőkön gyakran láthatunk tetoválásokat, ami a szokás korai és általános meglétére enged következtetni. Az amerikai indiánok ilyetén szokásairól még bizonytalanabb emlékeink maradtak. Mindenesetre a régészet által feltárt agyagmunkák hasonlóak ilyen szempontból az egyiptomiakhoz, illetve a perui Nazca-kultúrából származó múmialeletek bizonyítják a szokást az i. e. 200-tól i. sz. 600-ig terjedő időszakból. A gyarmatosítók feljegyzéseinek sokasága pedig mind Észak- és Dél-Amerika lakóinak eme ősi szokásáról tanúskodik.
A tetoválás történetére vonatkozó adatok a XVI. sz.-tól megsokasodnak, egyenes arányban a Föld fehér foltjainak zsugorodásával. A XVI-XIX. sz.-i időszakban az amerikai indiánokról, a XVIII. sz.-tól Polinéziáról, majd főleg a XIX-XX. sz.-ban Afrika és az ázsiai területek lakóinak szokásairól kerültek elő fontos adatok. A német W Joest 1887-ben már nagyjából összefoglalta a tetoválás világméretű elterjedését, s azt az alapvető megállapítást tette, mely szerint a tetoválás legmagasabb szintjét a csendes-óceáni szigetvilágban és Japánban érte el. Ezen megállapítása mára változatlanul érvényes.



Forrás: Tattoo magazin

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés